A víz a tea anyja

A víz a tea anyja

A tea aromáját és hatóanyagait a víz közvetíti számunkra, keserűségét lágyítja, ízét édesíti, hatóanyagait könnyen fogyasztható és gyorsan felszívódó formában adja át testünknek. A vízben feloldott tea az összes érzékszervünk számára fokozott élvezetet nyújt, elkészítésének folyamata örömteli várakozás. A víz tisztasága és jellemzői meghatározó szerepet játszanak a teafőzet stílusában, ezért már a Tang kori kínaiak is nagy fáradtságot szenteltek a legalkalmasabb teavíz felkutatásának és kiválasztásának.

A víz szerepe a teaszertartásban

Kínában különböző teás régiókban és eltérő korokban más-más teázási szokások váltak népszerűvé. A palota, a kolostorok és az egyes népcsoportok teakészítési hagyományai is igen eltérőek voltak, ennek megfelelően többféle szertartást és elkészítési módot gyakorolnak napjainkban is. A 80-as években Kína a kantoni gongfucha-t vagy teakungfut deklarálta mint minden teaszertartás legkiválóbbja és mint államilag elfogadott kínai teaszertartás. Míg azt lehet mondani, hogy teákban és eszközökben igen változatos a paletta, a víz szerepe és a jó víz ismérvei MINDEN ESETBEN UGYANAZOK. A teaművészet (Chayi) 6 fő eleme között (ember, tea, víz, eszköz, környezet és művészeti alkotómunka) a víz a tea után a legfontosabb elem, ezért a víz bemutatása minden szertartásban közvetlenül a tea bemutatását követi és megelőzi az eszközök ismertetését. (Sorrend: Tea, víz, eszközök, környezet, elkészítési mód) Bizonyos helyeken a vizet előkostolják, vagy vízpróbát hajtanak végre. Vannak híres tea-víz párok, mint a Xihu Longjing tea a Sárkánykút forrás vagy a Tigris forrás vizével elkészítve, amelyek a helyi teák és a környéken megtalálható források egymáshoz való alkalmasságán, természetes egységén alapulnak.

A víz méltatása

Zhang Dafu Ming kori író a Meihua Caotang Bitan kötetén belül fejti ki vízről alkotott nézetét, amely szerint ha egy közepesen jó teát kiváló vízzel készítenek el a főzet kiváló lesz, ellenben ha egy remek teát közepes vízzel, akkor a teafőzet csak közepes marad. A Tang kortól kezdve elsősorban Lu Yu munkásságára építve minden teázásban jártas császár, hivatalnok vagy művész kóstolta a környezetében található vizeket és igyekezett felfedezni a legjobb teavíz lelőhelyeket.

A Song kori Huizhong császár Daguan Chalun c. írásában összefoglalta az akkorra kialakult nézeteket a jó vízről, hozzátéve, hogy ilyen minőségű vizet csak nagy fáradtság árán lehet szerezni. A jó víz tiszta: A teázáshoz használt víznek teljesen tisztának, áttetszőnek, üledékmentesnek kellett lennie. A jó víz lágy: A kemény víztől a tea üledékessé és zavarossá válik, főzete keserűbb, csersavasabb lesz. A jó víz édes: A természetesen édes víz kellemes érzetet hagy a nyelv és az szájpadlás felületén és kiemeli a tea karakterét. A jó víz hideg: A jég és hólé kiváló vízforrásnak számított, mivel a kristályosodás illetve fagyás során a szennyező anyagok és baktériumok elpusztultak, tehát a víz tisztasága kielégítő volt. ( Ezért teázáshoz gyakran jeget törtek vagy felseperték a havat, hogy megfelelő vizet nyerjenek)

A jó teavíz kritériumait és rangsorolását első ízben Lu Yu a Cha Jing c. teáskönyvében ismertette részletesen. A felszínre bukkanó tiszta hegyi források már a régi időkben is magas fokozatú víznek számítottak, mivel különböző oldott anyag tartalmuk kapcsán változatos ízű, ám tiszta és iható vizet jelentettek. Mára tudjuk, hogy a különböző közetekből kioldott ásványianyagok támogatják az egészséges emberi szerevezet életfunkcióit. A felszín fölötti folyó és tóvíz több szennyezőanyagot tartalmazott, keménysége és összetétele szezonálisan változott, így ezeket a vizeket nem tartották kifogástalannak teafőzés szempontjából. A kútvizek elfogadottabbak voltak, mivel tisztábbaknak és áttetszőbbnek mutatkoztak, de keménységük és sótartalmuk miatt a teafőzet ízét hátrányosan befolyásolták. A levegő vizeit szintén nagy becsben tartották, mert az esővíz és a hó tisztábbak, kevésbé sósak és lágyabbak voltak. Úgy hívták őket „mennyei források”, és az évszázadok alatt egyre elfogadottabbak lettek a teázó kínaiak számára.

Alkalmas források, patakok, folyószakaszok

Lu Yu 20 vízforrást említett művében, amelyeket teakészítésre alkalmasnak tartott. Ezek források, kutak és folyószakaszok vizei voltak, mint a Kangwang völgy forrása Lushan-on, a Wuxi melletti Huishan hegyi templom forrása, a Yangtze folyó Nanling fölötti szakasza, vagy a Kwan -yin templom kútja.

Kortársa Zhang Youxin így ír feljegyzéseiben: a tiszteletreméltó Liu Bozou igazságügy-miniszter tapasztalt teaismerő volt. Hét kategóriába sorolta Kína vizeit, a Yangtze folyó Nanling fölötti szakaszát tartotta a legmagasabb fokozatú, teakészítésre alkalmas víznek. Magam elhajóztam mind a hét vízhez, mintát vettem és megkóstoltam őket. Mindenben egyetértettem Liu-val, de az utamon találkoztam egy emberrel, aki azt állította, hogy ez a hét víz nem ad teljes képet Kína összes ivóvízéről. Szavai arra ösztönöztek, hogy tovább folytassam a keresést. Később, amikor elfoglaltam pozíciómat mint Yongjia tartomány kormányzója, ellátogattam a Yonglu folyó Yanlai sziklájához, ahol különösen tiszta és édes vízre bukkantam, amely víztől a tea sokkal illatosabbnak bizonyult a Yangtze Nanling fölötti vizéből készült főzetnél. Ekkor megértettem, hogy a helyi öregek sokkal több vizet ismernek nálunk„

Teakészítési szokások vízvételi technikák

A Tang kortól kezdve az írástudó nemes emberek és művészek sokat foglalkoztak a víz kérdésével és meghatározták, hogy mi a jó víz.  A tiszta, édes, könnyű és teljesen átlátszó víz  akkoriban ritkaság volt! Voltak speciálisan a teaszertartáshoz kapcsolódó vízvételi technikák és kifejezések : Qiaobing Zhuming törd össze a jeget és főzz teát, amiben a zhu a forralásos hosszú főzés a ming pedig a tea régies neve, amikor még csak leszedték, mint zöld levélzet.  A Saoxue Jiancha olvassz havat és forrázd le a teát érdekes kifejezés, mutatja azt is, hogy megváltoztak a teakészítési szokások, és nem főzték a teát, hanem forrázatot készítettek. A tea nevet váltott, mert már nem a zöld leveleket használták, hanem a szárított változatot. A JiQuan Pengcha-ban a Quan forrásvizet jelent, gyűjts forrásvizet és áztass benne teát. Ezek mind arra utaltak, hogy fáradtságos munka volt teázásra alkalmas vizet szerezni. Míg a falvakban a helyi vizeket preferálták a helyi teákhoz, a hivatalnokok és udvari méltóságok számára a jó víz és az érte tett erőfeszítés presztizskérdés volt. A magas rangú kínaiak tiszta, érintetlen helyekről próbáltak vizet szerezni, ezzel a természetbe való visszavágyás, béke, tisztaság és egyszerűség iránti vágyukat is megélték.

Van egy régi kínai mondás, hogy a teához élő víz és élő tűz kell, illetve ahogy a víz a tea anyja, úgy a tűz a tea tanítómestere. Azt gondolom, hogy a vízről és a tűzről való gondolkodás közelebb visz bennünket a teához és a természethez, egyúttal formálja lelkünket. Az utóbbi időben a vízzel kapcsolatban arra az eredményre jutottam, hogy a műanyag palackos víz tömegtermékké tette a vizet, ráadásul a boltokban való szakszerűtlen tárolása kellemetlen mellékízeket (műanyag íz) okoz. Kipróbáltam a szűrt budapesti csapvíz üvegbpalackban való tárolását és arra jutottam, hogy ez a forma számomra esztétikus,könnyen kezelhető, minőségét tekintve a víz friss és finom maradt az üvegben. Látványra óriási hegyi kristályhoz hasonló, mozgása jól látható és a természetes vizeket idézi. Szép. Véleményem szerint érdemes a műanyag palackos vizet vagy a hozott forrásvizet is mihamarabb áttölteni.

—————-

Köszönjük az olvasást, finom teákat és jó vizeket kívánunk 🙂 Nagyon sok szeretettel várunk minden építő jellegű hozzászólást és linket a témában, amellyel frissíteni fogjuk ezt a bejegyzést.

Kitűzés a Pinteresten

Cart Item Removed. Undo
  • No products in the cart.